Rendezte: Tim Burton
Írta: John Logan, Stephen Sondheim, Hugh Wheeler
Szereplők:
Sweeney Todd - Johnny Depp
Mrs Lovett - Helena Bonham Carter
Turpin bíró - Alan Rickman
Beadle - Timothy Spall
Pirelli - Sacha Baron Cohen
A galériához kattints a képre!
Benjamin Barker (Johnny Depp) 15 év rabság után visszatér Londonba, ahol egykor borbélyüzlete, gyönyörű felesége és kislánya volt, és boldog, egyszerű élete, melynek egy csapásra vége szakadt, amikor Turpin bíró (Alan Rickman) szemet vetett Barker feleségére, Lucy-re (Laura Michelle Kelly).
Az "egy csapásra" szó szerint értendő, mivel Turpin bizalmasa és bérence, Beadle Bamford (Timothy Spall) ütötte le Barkert, hogy aztán koholt váddal száműzzék és bebörtönözzék.
Egy fiatal tengerésszel, Anthony-val (Jamie Campbell Bower) együtt száll partra, aztán a Fleet Streetre siet, ahol régen a családjával lakott.
A ház földszintjén most Mrs Lovett (Helena Bonham Carter) szegényes pitekereskedése működik. Barker a tulajdonosnő elbeszéléséből értesül arról, mi történt a családjával az elhurcolása után: Turpin bíró sokáig hiába környékezte meg a feleségét, végül aztán csellel és erőszakkal tette magáévá. Lucy kétségbeesésében megmérgezte magát, lányuk, Johanna (Jayne Wisener) pedig a bíró házában, gyámleányaként él szigorú felügyelet alatt.
Barker, immár Sweeney Todd néven beköltözik a ház emeletére, s bosszút esküszik tönkretevői ellen. Mrs Lovett segítségével újra megnyitja borbélyüzletét, első lépésként "párbajra" hívja a divatos borbélyt, Adolfo Pirellit (Sacha Baron Cohen), döntőbírának pedig Bamfordot kéri fel.
Sweeney nyer, s ezzel máris elnyeri Bamford bizalmát.
A legyőzött Pirelli azonban felismeri (mivel kiderül, hogy egykor Barker segédje volt), elmegy hozzá és megzsarolja. Sweeney brutálisan meggyilkolja, majd Mrs Lovett-tel kisütik, hogyan szabaduljanak meg a hullától: a holttest a hölgy pitéiben végzi töltelékként.
Pirelli kisfiú segédjét, Toby-t (Ed Sanders) (akivel Pirelli igen rosszul bánt) Mrs Lovett magához veszi.
Turpin bíró azt tervezi, hogy feleségül veszi Johannát, ezért felkeresi a borbélyt, szépítkezés céljából. Itt az alkalom a bosszúra, de Sweeney elszalasztja a bírót, ugyanis közbeszól egy szerelmi szál: a fiatal tengerész, Anthony, meglátja Johannát és beleszeret, s meg akarja szöktetni. Ezt közölve toppan be a borbélyüzletbe, Turpin pedig felháborodva távozik. A szöktetési terv kudarcba fullad, Johannát a bolondokházába záratja nevelőapja.
Todd bosszúszomjas, őrült tombolásba kezd, sorra gyilkolja kuncsaftjait, bőséges alapanyagot szolgáltatva Mrs Lovett pitéihez.
A földszinti üzlet fellendül, a kéményből orrfacsaró bűz árasztja el a Fleet Street-et. Mrs Lovett álmokat szövöget Toddal közös jövöjükről.
Miután Sweeney tudomást szerez a lányával történtekről, új tervet kovácsol, hogy bosszút állhasson. Kioktatja Anthonyt, hogyan szöktesse meg Johannát, majd levelet ír Turpinnak, amivel magához csalja.
Anthony sikeresen kiszabadítja a lányt és Sweeney lakásán rejti el. Johanna végig egy ládában rejtőzik, mialatt Sweeney "alapos borotválásban" részesíti Bamfordot, s végez egy koldusasszonnyal is, aki folyton a környéken őgyeleg, s felismerni véli őt.
Megérkezik Turpin is, s egy, szinte banális kettős közepette a borbély bosszúja beteljesedik.
A sors azonban még kegyetlen meglepetést tartogat Sweeney számára, s Mrs Lovett tervei is füstbe mennek...
Stephen Sondheim, és Hugh Wheeler musicalje egy 19. századi városi legendán alapszik, mely szerint valóban élt egy sorozatgyilkos borbély Londonban, aki számtalan áldozatot szedett. Ebből a musicalből forgatott filmet Tim Burton a maga sajátos stílusában.
A film képi világa, a díszlet, a maszkok, a jelmezek a témához illően sötétek, baljóslatúak, és szennyesek. Az emlékképek színekben és fényekben tobzódó világa éles kontrasztot alkot a véres valóság lehangoló fakóságával, Mrs Lovett álmodozása pedig mintha a kettő groteszk elegye lenne. A főszereplő karakterek egyébként sem nélkülözik a groteszkséget, az alapjában tragikus történet pedig a humort.
A színészek kiválóak, s az éneklésben is mindenki szép teljesítményt nyújt.
A zene egyébként nem szokványos musical abban az értelemben, hogy dalait később nem nagyon fogjuk dudorászni, azonban a horrorisztikus történethez illik, kellően drámai és borongós, itt-ott megcsillanó játékossággal.
A film ugyan inkább erősebb idegzetűeknek (vagy gyomrúaknak) való, de a rendező jó érzékkel, épp csak annyira eltúlozta, hogy ne vegyük komolyan.
Ajánlom mindazoknak, akik kedvelik Tim Burton munkáit, a fekete humort és véresen szeretik a steaket.
Írta: Ivy
IMDb 
