Rendezte: Tom Tykwer

Írta: Patrick Süskind

Szereplők:

     Jean-Baptiste Grenouille - Ben Wishaw

     Giuseppe Baldini - Dustin Hoffman

     Antoin Richis - Alan Rickman

     Laura - Rachel Hurd-Wood

A galériához kattints a képre!

Egy regény filmadaptációja mindig nehéz feladat; a történetből úgy kiszemezgetni a lényeges elemeket, hogy egy alig kétórás filmben is követhető legyen, önmagában is kihívás. Mi a helyzet egy huszadik századi, erősen a szimbólumokra épülő szövegfolyammal, amely egy, a képi világgal nehezen kifejezhető fogalomról, a szagokról, illatokról, az érzékekről, az illatok hatalmáról szól? Az eredmény, vagyis a film maga, a feladat lehetetlen voltához képest jól sikerült alkotás. Még akkor is, ha a történet vége elrugaszkodik a valóságtól, szürreális, látomásszerű és meghökkentő. De ne ugorjunk ennyire előre.

A XVIII. század közepe, Párizs, bűzös, mocskos halpiac. Édesanyja itt ad életet a kis Jean-Baptiste Grenouille-nak (ejtsd: grönui, Ben Wishaw). A hulladékkal borított földön sorsára hagyja az újszülöttet, ám az makacs életösztönnel felsír. Az anyát letartóztatják és felakasztják gyilkossági kísérlet miatt. A csecsemő árvaházba kerül, ahol a többi gyerek gyanakodva méregeti; érkezésének éjszakáján még egy párnával is megpróbálják megfojtani. A kis Jean-Baptiste csak későn tanul meg járni és beszélni, de képes azonosítani és megkülönböztetni a leghétköznapibb tárgyak szagát is: a levél, a nedves kő a föld, az avar, a faág mind egyedi és csodálatos illat számára.

A vezetőnő némi profit reményében továbbad Grenouille-n 10 frankért, de nem tudja sokáig élvezni a bevételt: megtámadják és megölik. Jean-Baptiste egy bőrüzembe kerül, ahol fiatal fiúk sora hal bele a pokoli munkakörülményekbe, de ő megerősödik és kitart.

Végül kilép a műhely zárt falai közül, és szemünk láttára elevenednek meg számára a város illatai: a nők parfümjei éppúgy, mint a gyümölcsök, a lovak, a rothadó szemét szaga: minden élményt megszállottan fogad be és raktároz el magában.

Egyik alkalommal valami egyedit és megfoghatatlant érez: egy fiatal lány bőrének varázslatos illatát. A lány megijed, Grenouille a szájára szorítja a tenyerét, hogy ne kiáltson, de a szorítás túl erős és a lány meghal. A halála után elenyészik a b?re illata is. A fiú ettől a perctől megállás nélkül kutatja az emberi illat megőrzésének módszerét, így válik sorozatgyilkossá.

Tanoncnak áll egy divatos parfümkészítő mesterhez, Giuseppe Baldini-hez (Dustin Hoffmann), akitől ellesi a parfümkészítés fortélyait. Rátalál a módszerre, amivel konzerválhatja az emberi bőr illatát, ettől kezdve a városban reggelente meztelen, meggyilkolt nők holttestét fedezik fel. Az utolsó lány a sorban, a legszebb rózsaszál, akire az vár, hogy az illata a tökéletes parfüm legutolsó összetevője legyen, Laura (Rachel Hurd-Wood), egy tiszteletreméltó, vagyonos polgár, Antoine Richis (Alan Rickman) egyetlen lánya. Richis megérzi, hogy az ő lánya lehet a következő áldozat, ezért vidékre menekülnek. Grenouille azonban – elszántan követve Laura illatát – a nyomukra bukkan. Ekkor ébred rá, a város sokszínű benyomásaitól megszabadulva, hogy a testének nincs saját illata. A felfedezés még inkább arra sarkallja, hogy bármi áron megtalálja a lányt és megalkossa a tökéletes illatot.

Alan itt aggódó, kétségbeesett apát alakít. Ő az, aki felfedezi a gyilkos szándékát és kitartóan küzd ellene. Úgy tűnik, méltó ellenfelek lesznek, Richis józan és körültekintő, mindent eszközzel harcol a végzet ellen, hogy megvédje, ami a számára a legértékesebb: az egyetlen gyermekét. Grenouille nem érzékeli a jó és rossz közötti különbséget, számára csak a szagok világa létezik, föl sem fogja, hogy amit tesz, az rossz. Ő egy másik dimenzióban létezik, mint egy csökkentett üzemmódban futó számítógép, ami csak egyetlen parancsot képes felismerni és végrehajtani: megtalálni és üvegbe zárni a tökéletes illatot.

A történet vége elszakad a valóságtól, szürreális és furcsa; bár a környezet valóságos marad, az események parabolává válnak.

A film megosztja a nézőket, lehet szeretni és utálni (meglehetősen naturalisztikus, csak jó gyomrúaknak ajánlom), de Süskind története beszippant, végig izgalmas marad, és meglepő fordulatokkal tartja ébren a figyelmet.